Kaméleonok, avagy lorántffys diákok színészbőrben
Számtalan kutatás és megfigyelés bizonyítja az iskolai színjátszás jótékony hatásait, amelyek közül csak kettőt emelnék ki: az ön- és emberismeret gazdagodását illetve a közösségi felelősségvállalás megalapozását, fejlesztését. Több okból is nagyon szeretem a nevelés-tanításnak ezt a formáját. Egyrészt azért, mert így élőb(b)en tapasztalhatja meg tanár és diák, hogy mi is az interdiszciplinaritás, hogyan járhatók át a tantárgyak közötti határok, mit jelent csapatban jól dolgozni, miközben játékosan valami szépet és maradandót alkotunk. De az sem mellékes, hogy már a darabválasztás pillanatától, a próbákon át a bemutatóig tanár és diák egyfajta önismereti utat jár be. Jómagam nem tudnék olyan előadást rendezni, amelynek szövege nem érint meg, és amelyet ne tudnék egy bizonyos mértékig a lelkemre szabni, a diákok pedig nem tudnának azonosulni a kapott szereppel, ha nem hinnék el, hogy a darab és a szerep róluk is szól. Egykori diákszínjátszóm, a Holdbéli csónakos Pávaszeme, ezt az élményét így fogalmazta meg: „Számos hasonlóságot véltem felfedezni Pávaszem személyiségében és bennem. A kedves kis naiva, aki tántoríthatatlanul egy idealizált szerelemről álmodik, bármit képes lenne azért megtenni, hogy elérje ideálját, még a halál gondolata sem tartja vissza, sőt.” (Técsi Boglárka)
Ha egyetlen szóval kellene megválaszolnom, hogy mit jelent számomra az iskolai színjátszás, azt felelném, hogy a megértést. A megértést pedig úgy értelmezem, ahogyan azt Knausz Imre teszi: „Mert mi más a megértés, mint annak átélése, hogy az új tudás illeszkedik meglévő tudásom keretei közé: tudom hová tenni. Vagy éppen arról van szó, hogy nagyon nem illeszkedik, és arra kényszerülök, hogy felülvizsgáljam, amit eddig tudtam a világról.” Úgy is fogalmazhatnék – szintén Knausz Imrétől kölcsönzött szakkifejezéssel -, hogy egy ideje irodalomtanári munkám egyik „fókuszává” vált a színjátszás. Mit az a pedagógiai fókusz? A fókusz röviden és tömören „egy összefüggés, pontosabban egy olyan pedagógiai cél, amely egy összefüggés megértésére irányul..” Milyen összefüggések megértésére és megértetésére törekszem irodalomtanárként és gyermekszínjátszó csoport vezetőjeként? „Csak” a világ és a benne élő ember megértésére és megértetésére, vagyis a „teremtett” világ (a Cs. Gyimesi Évától kölcsönzött idézőjeles és idézőjel nélküli világ) és a valóság kapcsolatainak megsejtésére és megsejtetésére.
Iskolánk Kaméleon nevű gyermekszínjátszó csoportja 2012-ben, a kolozsvári “Stage” nevet viselő, nemzetközi diákszínjátszó fesztivál felhívására adott válaszként született meg, névadója Schwarcz István fizika szakos tanártársam volt. Később tudtam meg, hogy Szivárvány néven volt már korábban is ilyen tevékenység a Lorántffyban, Tolnai Eszter tanárnő irányításával.
Kaméleonjaimmal több színházi versenyen és fesztiválon is megfordultunk. Repertoárunk visszatérő műfaja a mesejáték, amelynek oka, hogy a csapat mindig vegyes, vagyis általános és középiskolás diákokat egyaránt befogadó, de kísérletezünk klasszikus drámákkal és kortárs darabokkal is. Büszkék vagyunk a díjainkra is: a kolozsvári STAGE – Festivalul național de teatru pentru tineri nevű fesztiválról Zenei különdíjjal tértünk haza 2012-ben A boldog királyfi című előadásunkért, ugyanitt 2014-ben a Holdbeli csónakos előadásért III. díjjal jutalmazott a szakmai zsűri, ugyancsak Kolozsváron női mellékszereplőket díjaztak a 2018-as Szentivánéji álom illetve a 2021-es Szegény Dzsoni és Árnika előadásaink kapcsán. 2019-ben Szászrégenből, az Erdélyi Magyar Diákszínjátszó Fesztiválról tértünk haza Dicsérettel A tigris című előadásunkért. Az utóbbi két évben az újraindult ODIF-on (Országos Diákszínjátszó Fesztivál, Szatmárnémeti) is részt vehettünk: a tavaly a Harag György Társulat Különdíját kaptuk a Taligás király előadásunkért, az idén pedig a Kölcsey Gimnázium Különdíját hozhattuk el az Állatfarm című előadásért.
Minden előadásunk díszletét iskolánk kiváló rajzkörösei, a Lozsuszel‘ Art lelkes diákjai és irányítója, Márton Katalin kolléganő álmodja és valósítja meg. A zenei betétekben régebben Lászlóffy Zsolt zeneszerző, újabban Szakács Zoltán iskolalelkész és az iskolai zenekar segít, a táncos koreográfiában pedig iskolánk néptánctanára, Forgács Zsombor a szakmai irányítónk.
Szatmári Ildikó, magyartanár