Higgyetek az evangéliumban!

A Márk-dráma után...

Nagycsütörtökön a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium csendesnapján különleges élményben volt része az iskola diákságának, tanári karának és az érdeklődőknek. Tamás Péter Réka magyaranárnő ötletét felkarolta az iskola vezetősége, így lehetőség adódott arra, hogy Benedek Zalán színész-rendező Márk-dráma projektjében diákjaink is részt vehessenek. Benedek Zalán segítségével az iskola diáksága kétszer adhatta elő a Márk evangéliumából készült színjátékot. Először az iskola diákságát, másodjára pedig a tanári kart szólították meg a diákok előadásukkal. A nézőknek humoros és egyben katarktikus élményben volt részük. A diákok és a színész rendező legjobb tehetségük szerint, meggyőzően jelenítették meg Jézus életének, halálának és feltámadásnak történetét. Az alábbi interjú Benedek Zalánnal készült a projekttel és az előadással kapcsolatosan.

Honnan jött az ötlet arra, hogy az iskolák diákságát egy ilyen projektbe bevonja?

Már évek óta rendeztem a Márk-drámát gyülekezetekkel, amikor a munkám miatt iskolákban kulturális és missziós programokat kellett kitalálnom és szerveznem. Egyértelmű volt számomra, hogy a Márk-drámát szeretném rendezni kimondottan nem hívő, gyülekezetekhez semmilyen módon nem kapcsolódó diákokkal is. Kipróbáltam, működött. Azóta már sok diákcsapaton és meghatározó élményen vagyok túl. Az evangélium drámai töltete mellett a humor is fontos része a darabnak, ami rögtön közel hozza egy középiskolás korosztályhoz a kétezer éves sztorit. Azt se felejtsük el, hogy az evangélium, ami azt jelenti örömhír, középpontjában egy kivégzés áll, és persze a feltámadás is, de ez nem vesz el semmit a keresztre feszítés traumáján, mégis az egész procedúra üzenete felfoghatatlan volumenű örömhír.

Miért pont Márk evangéliuma?

Ez a legrövidebb, de a legcselekményesebb evangélium, és hamar kiéleződik a konfliktus Jézus és a vallási vezetők között, tehát színpadra kívánkozott.

Missziós dráma a Márk előadás?

Azt gondolom bármilyen olyan előadás, ami az evangéliumhoz, Jézushoz közelebb viszi a szereplőket és a nézőket, missziósnak tekinthető. A művészet, így egy színdarab, erőteljes hatást képes gyakorolni az emberre, főleg, ha résztvevőként éljük meg a folyamatot. Ereje éppen indirektségében áll. Egy színdarab fikció, tehát mindenki tudja, hogy nem szögezik át a Jézus-színész karját, mégis beleborzongunk, megijedünk, megdöbbenünk, katarzist élünk át. Nem véletlen, hogy Jézus is sokszor történettel válaszolt egy-egy kérdésre, mert abban karakterek és érzelmek vannak. Átélhetőbb, megfoghatóbb így egy-egy kérdés. Nagy kedvencem például más evangéliumokból a Tékozló fiú vagy az Irgalmas szamaritánus története.

Melyik volt az eddigi előadásokra való felkészítés során a legnehezebb pillanat?

Amikor börtönben rendeztem Márk-drámát. Mindenki lány volt. Itt egyszerre kellett szembenézni a speciális környezettel, a fegyelmezetlenség fokozottabb szintjével, a lassú munkatempóval és a bizalomkiépítésével. Voltak pillanatok, főleg az elején, amikor úgy éreztem nem bírom, feladom. Aztán átkattantam, és azt kérdeztem magamtól: „Miért várom el tőlük, hogy akarják, amikor én sem akarom, és miért kérem, hogy ne adják föl, mikor én is föl akarom adni?” Onnantól más szemmel néztem magunkra, és fokozatosan nyertük meg együtt a magunkkal folytatott küzdelmet.

Melyik volt a legmeghökkentőbb reakció szereplők ill. a közönség részéről?

Nem tudok egyet kiemelni, de akár nézőben, akár szereplőben, okozott ez már nagy horderejű változást, szemléletformálást.

És a diákok...

A projektben 19 diák vett részt. A darab megszületéséről és előadásáról szóló tapasztalataikat név nélkül közöljük:

„Nem számítottam rá, hogy ilyen jó lesz. Úgy éreztem, mintha ott lettem volna akkor a keresztrefeszítésnél.”

„Nem ilyeneknek képzeltem el a tanítványokat. Most láttam, hogy olyanok voltak, mint mi.”

„ Azt hittem eleinte, hogy olyan lesz, mint a templomi előadások Karácsonykor. Nem hittem volna, hogy három nap alatt kialakul.”

„ Én színjátszó csoportba járok, de ilyen előadásban még nem volt részem játszani.”

„ Azt hittem eleinte, hogy nagyon vallásos lesz, csak komolyak lehetünk, de nagyon jól éreztük magunkat a próbákon, csúcsszuper volt.”

„ Azt hittem égő lesz az egész iskola előtt, mondtam is, hogy első nap után, ha nem tetszik, kiszállok. Eszem ágában sem volt kiszállni.”

„ Már most érzem, hogy hiányzik a csapat, nagyon jó volt együtt játszani.”

„ Ha az életem filmét végignézném, ez egy nagyon fontos kocka lenne.”

„ Biztos, hogy mindig fogok emlékezni erre, amikor a tanárnő mondta, arra gondoltam, hogy nem megyek órákra, és ez jó lesz. Most már látom, hogy megérte.”

„ Olyan jó volt, ahogy játszottunk, nem olyan volt, mintha irányítottak volna, hogy ezt vagy azt tegyük. Voltak szabályok, de elvezettek a megoldásig, nem parancsoltak.”

„Úgy eltelt a három nap, hogy észre se vettük, és kész volt az előadás.”

Tamás Péter Réka magyartanárnő:„Ami minket illet, az öröm és meghatottság volt bennünk egyszerre, ahogy végigkísérhettük a folyamatot az ötlettől az előadásig. Drámával foglalkozó emberként is sokat tanultam, a folyamat alatt a rendező távollétében segítettem a csapatot, így beavatottként láthattam, s láthatom, miként kamatoztatják a tapasztalatot, az élményt, miként volt szüksége egyik- másik diáknak erre a munkára.”

Mindezekért Istené legyen a dicsőség! Köszönjük!